Tessék mondani, itt mindenki gyógynövényszakértő?

Manapság nagyon felkapottá vált gyógynövényszakértőnek lenni. Sokan nyilatkoznak például különböző tévéműsorokban úgy, hogy ezt adják meg foglalkozásuknak, ez kerül a nevük alá, mint titulus. De vajon tényleg a tízmillió gyógynövényszakértő országa lett Magyarország?

Csupor Dezsővel, az MGYT Gyógynövény Szakosztályának elnökével, a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetének docensével beszélgettünk arról, hogy kit tekinthetünk gyógynövényszakértőnek, kinek a tanácsát érdemes megfogadnunk, ha növényekről van szó, és hogyan ismerhetjük fel a nem igazi szakértőket.

Hogyan válhat valaki a gyógynövények szakértőjévé?

Hosszú évszázadokon keresztül a gyógynövényszakértővé válás útja az volt, hogy az ember tanult a felmenőitől, szüleitől, nagyszüleitől, és átvette azokat az ismereteket, amelyeket ők tudtak. Így egyre nagyobb tudást lehetett felhalmozni. Ma már nem jellemző az, hogy valaki így váljon a gyógynövények szakértőjévé.

Sokkal nagyobb szerepet kap napjainkban a szakirodalom, szakkönyvek tanulmányozása. Problémát jelent ugyanakkor az, hogy megfelelő kémiai, biológiai alaptudás nélkül nem könnyű tájékozódni. Hiába vannak nagyon jó modern, angol és német nyelvű szakkönyvek, az átlagemberek számára ezek nem igazán elérhetők. Amihez az érdeklődő laikusok hozzáférnek azok magyar nyelvű ismeretterjesztő könyvek és ezeknek a könyveknek a nagy része nem tartalmaz szakszerű információkat, vagy nagyon sokszor tévinformációkat tartalmaz. Még ennél is gyakoribb, hogy az érdeklődők színes magazinokból vagy internetes keresések alapján tájékozódnak – ilyen esetben jó esély van arra, hogy tévinformációkhoz jutnak.

Ma Magyaroroszágon a gyógyszerészek tekinthetők megbízható gyógynövényszakértőnek. Hiszen a gyógyszerészek a képzésük során elsajátítják azokat az alapismereteket, amelyeknek segítségével elmélyülhetnek ezen a szakterületen. A gyógyszerészek egyetemi tanulmányaik során tanulnak botanikát, kémiát, gyógyszerhatástant, és tanulják mindezeket a gyógynövényekkel kapcsolatban is a gyógynövény- és drogismeret és a fitoterápia tantárgyak keretein belül is. Az utóbbi egy-két évtizedben végzett gyógyszerészek rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, amelyek alapján gyógynövényszakértőnek tekinthetők. A korábban végzett gyógyszerészek szakképzések és továbbképzések keretében tanulhatnak a gyógynövényekről. Tehát kijelenthetjük, hogy a gyógyszerész az, aki ma Magyarországon a legjobban ért a gyógynövények alkalmazásához.

Előfordulhat, hogy egyesek a gyógynövényszakértő címet úgy használják, hogy valószínűleg nem valódi szakértői a gyógynövényeknek, például nem gyógyszerészek és nem is tanultak a gyógynövényekről. Honnan lehet tudni, hogy aki magát gyógynövényszakértőnek vallja, az ténylegesen ért-e a gyógynövényekhez?

Ezt nagyon nehéz eldönteni, egy átlagembernek szinte lehetetlen. Sokan nevezik magukat gyógynövényszakértőnek és ezzel elég jól boldogulnak is, hiszen számtalan olyan állítással jelennek meg a médiában, ami az emberek számára vonzó. Például krónikus betegségekre kínálnak tetszetős, a beteg emberek számára vonzónak és hihetőnek tűnő megoldásokat. A valódi gyógynövényszakértő valószínűleg sokkal óvatosabban, megfontoltabban fogalmaz és kevesebb növényi alapú gyógymódot ajánl, mint egy olyan ember, aki nem igazi szakértő, viszont megpróbálja kiszolgálni a betegek igényeit. Tehát az egyik szempont, ami alapján meg lehet különböztetni egy valódi szakértőt az önmagát szakértőnek mondótól az az, hogy az utóbbi olyan betegségekre is gyógyírt kínál, amelyeket valójában gyógynövényekkel vagy egyéb szerekkel sem lehet gyógyítani. Egy önjelölt szakértő sokkal kiterjedtebb palettáját kínálja a növényi gyógymódoknak, mint egy olyan szakember, aki tudja, hogy valójában mire jók a gyógynövények.

Milyen betegségeket nem lehet gyógynövényekkel gyógyítani?

Talán a legjobb példa a daganatos betegségek. Bizonyos típusú daganatokat ma már gyógyszerekkel jól lehet kezelni, de nem minden esetben 100% a gyógyulás esélye. Azokra a rákos betegségekre, amelyeket a legmodernebb gyógyszerekkel sem lehet teljes bizonyossággal gyógyítani, a gyógynövények sem jelentenek mindenható gyógymódot. Mégis vannak olyan gyógynövényeket ajánló gyógyítók, akik azt az illúziót kínálják a betegeknek, hogy ők azokat a betegségeket is meg tudják gyógyítani, amelyeket a modern tudomány nem tud.

Illetve vannak közismerten gyógyíthatatlan, de nem halálos betegségek – ilyen például a cukorbetegség (diabétesz mellitusz) –, amelyet kezelni lehet, a beteg állapotát megfelelő szinten lehet tartani, de teljesen meggyógyítani nem lehet. Ha valaki azt ígéri, hogy egy adott növénnyel vagy növényekkel ezt a betegséget meggyógyítja, biztosak lehetünk benne, hogy nem fogja tudni betartani az ígéretét. De lehetne még sorolni a betegségeket a szklerózis multiplextől a reumatoid artritiszig, amelyeket sem modern gyógyszerekkel sem gyógynövényekkel nem tudunk gyógyítani, mégis vannak olyan önmagukat gyógyítónak mondók, akik ezeknek a gyógyítását ígérik. Ezektől az emberektől tartózkodni kell.

Mi a helyzet a természetgyógyászokkal?

A természetgyógyászatok közt vannak fitoterapeuták, akik elvileg tanulnak gyógynövényes gyógyászatot. A baj ezzel csak az, hogy a képzés nagyon gyakran távol áll attól, amit ma a fitoterápiáról tudunk. Eleve probléma az, hogy a természetgyógyász képzésnek az érettségin kívül semmi egyéb minimum feltétele nincs. Ugyanakkor egy érettségi az nem biztosítja azt, hogy megfelelő biológiai, kémiai alaptudással rendelkezzen az illető. Sokan alapvető természettudományos szemlélet nélkül válnak természetgyógyásszá, ezért olyan dolgokat hisznek el és hirdetnek a betegeknek, ami nem valószerű. Előfordulhat az, hogy egy nem megfelelően képzett természetgyógyász tényleg elhiszi azt, hogy ő meg tudja gyógyítani a cukorbetegséget, mert nincs tisztában azzal, hogy mi a cukorbetegség, nem ismeri a betegség patológiai hátterét, nem tudja, hogy pontosan milyen sejteknek a működése károsodik vagy szűnik meg. Így elhiszi azt, hogy ő gyógyíthatatlan betegségeket gyógyítani tud. A természetgyógyászok alcsoportját alkotják a fitoterapeuták, akik részesülnek egy alap természetgyógyászati képzésben, majd erre ráépítenek egy fél-egy éves fitoterapeuta képzést. Véleményem szerint az is nagy baj ezekben a képzésekben, hogy sokszor olyan tankönyveket használnak, amelyeket 40-50 évvel ezelőtt adtak ki. Ha megbetegszünk, akkor valószínűleg nem azt szeretnénk, hogy 40-50 évvel ezelőtti gyógyszerekkel, 40-50 évvel ezelőtti tudás alapján gyógyítsanak, hanem azt várjuk el, hogy a legmodernebb tudás és a legmodernebb szerek álljanak rendelkezésre. A gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretanyag is annyit fejlődött az utóbbi 40-50 év alatt, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jól járunk azzal, ha egy régóta elavult tudás alapján próbálunk gyógyulni vagy gyógyítani. Sajnos a fitoterapeuta képzésben ezek az elavult ismeretek még ma is jelen vannak.

Tehát ha egy növénnyel vagy annak felhasználásával kapcsolatban valamilyen kérdésem van, akkor elsősorban a gyógyszerészhez fordulhatok.

Igen, egyértelműen ezt tudom mondani. Hiszen ő az, aki naprakész ismereteket kapott a képzése során, és ezeket az ismereteket továbbképzések során bővíti.

Milyen célt lehetne megfogalmazni a gyógynövények felhasználásával kapcsolatban a jövőre vonatkozóan?

Mondhatnám azt is, hogy jó lenne, ha minél több növényt használnának az emberek, de ma már nem ez az elsődlegesen elérendő cél. Nagyon sok gyógynövényt használnak nagyon sokan. Több mint tízezer gyógynövényalapú termék van jelenleg forgalomban, és az elfogyasztott mennyiség is hatalmas. Inkább a cél az az lenne, hogy ne a mennyiség nőjön, hanem a tudatos és célszerű gyógynövényhasználat terjedjen. Tehát tényleg csak akkor használjunk egy növényt, amikor szükségünk van rá, és a problémánkra azt a növényt válasszuk, ami igazán szükséges. Néha teljesen indokolatlanul fogyasztanak az emberek növényi készítményeket, hiszen aki egészséges még egészségesebbé már nem fog válni. Ugyanakkor gyakran, amikor indokolt lehetne egy növény alkalmazása, akkor nem a legmegfelelőbb növényt választják, hanem adott esetben azt, amit jobban reklámoznak, vagy ami divatosabbnak számít. A szakszerű alkalmazás terjedése lenne a legfontosabb.

Tudományos segédmunkatárs
Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar,
Farmakognóziai Intézet

55 cikk

Top