Nobel-díjas növényi hatóanyag

Az orvosi-élettani Nobel-díj egyik idei díjazottja, Juju Tu kínai kutató a malária elleni egyik gyógyszer felfedezéséért részesült az elismerésben. Tu egy növényi molekula felfedezéséért és gyógyszerré fejlesztéséért kapott Nobel-díjat. Bár a növényi és egyéb természetes eredetű anyagokat kutató laborokból kevesebb új molekula kerül ki (egy növény feldolgozása akár több évet is igénybe vehet, és jó esetben néhány új vegyület felfedezésével jár), ezeknek jóval nagyobb hányada tekinthető ígéretes gyógyszerjelöltnek, mint a tisztán szintetikus úton előállított vegyületeknek. Ez azzal magyarázható, hogy a növényi hatóanyagok az evolúció folyamán úgy “választódnak ki”, hogy valamilyen módon hatást gyakoroljanak környezetükre – szerencsés esetben ez gyógyhatásként is hasznosítható.

Ez történt jelen esetben is. Tu és munkatársai az 1960-as években kezdett bele a malária kórokozója (Plasmodium sp.) ellen ható növényi anyagok kutatásába Mao Ce-Tung utasítására. A munkát siker koronázta: a kutatók az Artemisia annua nevű növényből (amely Magyarországon is honos, magyar neve egynyári üröm, s amelyet a világ több részén használtak malária kezelésére) azonosítottak egy kínaiul qinhaosunak nevezett (artemizinin néven is ismert) hatóanyagot, amely rendkívül hatásos volt a kórokozó ellen. Az akkori (világ)politikai viszonyok ismeretében nem meglepő, hogy Kína évekig titkolta a szer létezését, és csak 1988 után vált lehetővé, hogy a világ más részein is alkalmazzák. Azóta a szer világszerte forgalomban van, és sok százmillió beteg életét mentette meg. A molekula módosított változatai is forgalomban vannak gyógyszerként (ezeket a jobb biohasznosulás érdekében és az artemizininnel szemben kialakulórezisztencia miatt fejlesztették ki). Az artemizinin nagy előnye, hogy előállítása olcsó, így a maláriától sújtott fejlődő országok lakói számára is elérhető.

Az artemizinin története nemcsak a fentiek miatt érdekes, hanem azért is, mert a kutatások a kínai kulturális forradalom idején indultak, és ma már elképzelhetetlen körülmények között folytak (a qinghaosu regénybe illő történetéről nemrég kiváló cikk jelent meg).  A kutatócsoport vezetőjévé kinevezett Tu kislányát gyermekotthonban helyezték el, hogy anyja jobban koncentrálhasson a munkájára (férjét átnevelés céljából kényszermunkára kötelezték). A vegyületről az első cikk 1977-ben jelent meg – a szerzők nevének feltüntetés nélkül. Az ezt követő néhány cikket ugyanígy publikálták, jellemzően kínai nyelven megjelent lapokban. Ez az alapja annak, hogy egyesek kétségbe vonják azt, hogy Tu volt az, aki felismerte az egynyári üröm maláriaellenes hatását és azonosította az ezért felelős vegyületet. Annyi bizonyos, hogy a sok száz fős kutatócsoportnak ő volt a vezetője, így a dicsőség nem méltánytalan.

Hogy van-e tanulság? A politikai-történeti szálakat figyelmen kívül hagyva is bőven akad. Az artemizinin példája jól mutatja, hogy a természetes anyagok kutatása sikeres gyógyszerek felfedezéséhez vezethet. Mivel a növényvilág fajainak csak töredékét vizsgálták megfelelő mélységben, ez a forrás még kiapadhatatlanak tűnik. S még egy tanulság: a népi gyógyászat megfigyelései is hasznos útmutatóul szolgálhatnak.

Az írás hosszabb változata itt érhető el.

Egyetemi docens
Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar,
Farmakognóziai Intézet

21 cikk

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top