Májvédelem – kockázatokkal

silybum-marianum-848753_1920

A máriatövis különböző eredetű májkárosodások elismert gyógyszere. Függetlenül attól, hogy mi okozza a károsodást (alkohol, vírus, vagy egyéb toxin), a máriatövis kivonatai eredménnyel alkalmazhatóak a májfunkciók javítására, súlyosabb krónikus károsodásokban pedig a túlélési idő meghosszabbításával mérhető a hatékonyság. A piacon lévő termékek egy része a növény aprított termését, mások annak nyers kivonatát, vagy tisztított, hatóanyagra dúsított extraktumát (ezt szilimarinnak nevezik) tartalmazzák. Gombamérgezések esetén is máriatövisből tisztított hatóanyagot alkalmaznak a májkárosodás megelőzésére – ilyen esetben jóval magasabb dózist intravénásan adagolnak. A máriatövis előnye, hogy nagyon biztonságos, használata hosszú távon sem jár nemkívánatos hatásokkal.

A májkárosodás egyik speciális formája a Wilson-kórhoz kapcsolódik. A Wilson-kór egy igen ritka (hazánkban mintegy 300 embert érintő), genetikai hátterű betegség, amelynek középpontjában a rézanyagcsere zavara áll. A kórosan felhalmozódott réz károsítja egyes szervek, így az agy, a máj és a vese működését. A betegek ezért rézben szegény étrendet fogyasztanak, s kezelésükre olyan szereket alkalmaznak, amelyek csökkentik a réz koncentrációját a vérplazmájukban. Mindemellé kiegészítő kezelésként, a máj védelmére gyakran máriatövis-készítményeket is használnak.

A máriatövis Wilson-kórban való alkalmazása azért vet fel kérdéseket, mert egyes adatok szerint a növény a rézfelhalmozó fajok közé tartozik. Ha ez valóban így van, felmerülhet: vajon a májuk védelmében máriatövis-alapú termékeket fogyasztó Wilson-kórosok nem teszik-e ki veszélynek magukat azáltal, hogy egy biztonságosnak vélt gyógynövényt alkalmaznak? A Szegedi Tudományegyetem kutatói, Csupor Dezső és munkatársai erre a kérdésre kerestek választ. Eredményeik alapvető jelentőségűek a Wilson-kórosok májvédő kezelése szempontjából.

15, máriatövis- alapú termék réztartalmának meghatározásával arra a következtetésre jutottak, hogy a növény tisztított kivonatát (szilimarint) tartalmazó készítmények biztosan nem jelentenek veszélyt a Wilson-kórosokra, hiszen a napi dózis réztartalma nem éri el a 4 mikrogrammot sem. Azoknál a készítményeknél, amelyek nem szilimarint, hanem valamilyen kevésbé tisztított kivonatot tartalmaznak, a réztartalom magasabb lehet (egy terméknél 36 mikrogrammot mértek a napi dózisban). A legmagasabb értékeket (akár 114 mikrogramm/nap) azoknál  a  készítményeknél határozták meg, amelyek a növény termését darált formában tartalmazták. Az átlagos napi rézbevitel a táplálékkal 1-2 mg, ezt az értéket Wilson-kórosoknál mérsékelni kell a betegséggel járó károsodások mérsékléséhez. Egy egészséges embernek, de még egy vírusos vagy toxikus májkárosodásban szenvedőnek sem jelent semmilyen kockázatot, ha magas réztartalmú máriatövis-készítményt fogyaszt, egy Wilson-kórosnak viszont igen. Ennél a betegcsoportnál kiemelt jelentőségű, hogy lehetőleg tisztított máriatövis-kivonatot (szilimarint) kapjanak a terápia részeként, mivel úgy tűnik, hogy az ilyen készítmények előállítására alkalmazott extrakciós módszer csökkenti a végtermék réztartalmát. Az alacsony réztartalmú készítmények fogyasztásával jelentős mennyiségű rézterheléstől mentesülhet a beteg.

Felhasznált irodalom: Jedlinszki N, Kálomista I, Galbács G, Csupor D. Journal of Herbal Medicine 2016; 6: 157-9.

Egyetemi docens
Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar,
Farmakognóziai Intézet

16 cikk

Top