Kókuszvíz edzés előtt, alatt vagy után?

Megtévesztő lehet a cím, hiszen azt sugallja, hogy a kérdés nem az, fogyasztunk-e kókuszvizet, hanem az, hogy mikor tesszük azt. Azok számára, akiket e sorok írójához hasonlóan egészen eddig elkerült volna a „kókuszvízláz” és vajmi keveset tudnak róla, nem árthat egy kis ismeretterjesztés kezdetnek.

A kókuszvíz nem összetévesztendő a kókusztejjel. Előbbi a termés belsejében, az üregben gyűlik össze és akár egy szívószállal könnyedén fogyasztható. Magas nátrium- és káliumtartalommal rendelkezik, ezért is ajánlják több fórumon fogyasztását edzés után, hogy visszapótolja az izzadás során elvesztett ásványi anyagokat. A szervezet folyadékháztartásának helyreállításában is szerepet tulajdonítanak neki. Ezzel szemben a kókusztej az érettebb kókusz húsából származik, amely részben már beszívta az üregben lévő folyadékot. Sűrű, tápanyagtartalma is más, így nem italként fogyasztják, hanem főzéshez-sütéshez használják fel. A zsíros kókusztej kalóriatartalma is jóval magasabb (egy pohárnyi kókuszvíz 45 kcal, míg ugyanennyi kókusztej 500 kcal).

A kókuszvizet nemcsak edzéshez ajánlják, mégis népszerűségre sportitalként tett szert. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy szénhidrátot és elektrolitokat is tartalmaz, bár összességében nem rendelkezik kiemelkedő tartalomanyag-összetétellel.

Az ital ozmolaritása hasonló az emberi véréhez, azonban ez a tény önmagában nem indokolja, hogy miért lenne jobb folyadékforrás edzéskor, mint bármely más sportital. Számos tanulmány foglalkozott a kókuszvíz hatásaival. Egy kutatás szerint a csapvíznél ugyan alkalmasabb lehet az edzés utáni rehidratációra, de nem jobb azoknál a kereskedelmi forgalomban elérhető sportitaloknál, amelyek megfelelő mennyiségű nátriumot tartalmaznak.

Egy másik kutatás azt vizsgálta, miként hat a teljesítményre, ha edzés előtt visszük be a kókuszvizet, azonban a kutatók nem találtak különbséget a csapvízhez, vagy a sportitalokhoz viszonyítva. Sőt, a vizsgálatokban résztvevők emésztési bántalmakról számoltak be.

Egy új, hiánypótló kutatás az ital edzés alatti fogyasztásának hatását tanulmányozta a hidratálásra és a teljesítményre, csapvízzel összehasonlítva. A vizsgálatban tíz, 27,9 év átlagéletkorú aktív életmódot folytató férfi vett részt, akik két külön alkalommal egy hatvanperces (30-30 perc alacsony, ill. közepes intenzitás) kerékpározást követő tíz kilométeres futásból álló edzést végeztek el. A résztvevőknek alkalmanként 250 mL-t kellett meginniuk a kijelölt italból 10-15, 25-30, és 40-45 perccel a mozgás megkezdése után. 55 perc után egészen a 10 km-es futás (kb. 16 perc) végéig akkor és annyit ihattak, amennyit csak szerettek volna, így vizsgálták az önkéntes folyadékbevitelt. A testtömeget és a vizelet ozmolaritását mérték edzés előtt és után, illetve 30 és 60 perccel a kerékpározás megkezdése után. Minden ivás alkalmával lejegyezték az érzékelt erőfeszítés mértékét (RPE= rating of percieved exertion, 6-20-as skála), a szívfrekvenciát, a vér tejsav- és glükózszintjét, illetve 5-fokozatú skálán (1: nagyon alacsony; 5: nagyon magas) értékelték a következő szubjektív tényezőket: szomjúságot, édesség, hányinger, teltségérzet és gyomorpanaszok.

Mik voltak a következtetések? Nem találtak semmilyen jelentős különbséget a vizsgált objektív vagy szubjektív faktorok esetén, egyedül az édességért kapott magasabb pontszámot a kókuszvíz. Figyelemre méltó megfigyelés viszont az, hogy a kerékpározás utolsó 15 percében, és az azt követő időszakban a kókuszvizet fogyasztók kevesebb folyadékot (átlag 115 mL) vettek magukhoz, mint a csapvizet ivók (átlag 209 mL).

Több korábbi tanulmány a kókuszvizet kellemesebb ízűnek állította be, mint a csapvizet, azonban a jelen kísérlet alanyai éppen jóval kevesebbet ittak belőle, mint csapvízből, amikor választhattak, annak ellenére, hogy hasonló értékelést kaptak a szomjúságérzet, teltségérzet és gyomorpanaszok terén is. Az eltérés oka a kutatások között az lehet, hogy a trópusi területeken végzett vizsgálatok résztvevői a kókuszvíz ízét kellemesebbnek érezték, hiszen számukra megszokottabb ital. Míg az USA-ban és az Egyesült Királyságban folytatott kutatások alanyai számára a kókuszvíz nem tartozik a mindennapi folyadékforráshoz. Egy ital ízletessége pedig kulcsszerepet játszik abban, hogy mennyit is fogyasztunk belőle.

Egy friss kutatás azt vizsgálta, hogy a különböző italok nyugalomban való fogyasztása miként hat a hidratálásra. Azt találták, hogy az elektrolit-tartalom a legmeghatározóbb tényező. Így, ha a kókuszvíz magas káliumtartalmára gondolunk, azt várhatnánk, hogy a víznél jobb hatással van a hidratálásra. Lehetséges, hogy a fentebb részletezett kutatás eredményei azért nem erősítik meg ezt a feltételezést, mert a részvevőket edzéskor vagy túl rövid ideig (maximum 2 óra) vizsgálták. Egy másik faktor pedig a különbség a kálium és a nátrium között. Izzadáskor a legnagyobb mennyiségben nátriumot veszítünk az elektrolitok közül, míg a kálium a sejtekben található fő elektrolit és izzadás révén alig távozik a szervezetből. Bizonyítékok szerint az ideális sportital fontos összetevője a nátrium, míg a kálium egy opcionális adalékanyag. Éppen ezért nem vehetjük egy kalap alá az összes elektrolitot, amikor a sportitalokban való jelentőségükről beszélünk.

GYIK

Nők és férfiak esetén hasonló eredményeket várhatunk?

Valószínűleg igen. Azonban lehetséges, hogy a nők szervezete eltérően válaszol az elektrolit tartalmú italra a hormonális ciklusuk más-más napján, az ösztrogén és progeszteron plazmatérfogatra és elektrolit egyensúlyra gyakorolt hatása miatt.

 Van más olyan eset, ahol a kókuszvizet jobban ajánlják, mint a csapvizet?

Igen, az ajánlott mennyiségnél kevesebb káliumot fogyasztóknak a kókuszvíz kiváló kálium forrást jelenthet.

Az összefoglaló forrása az alábbi linken érhető el.

gyógyszerészhallgató
Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet

6 cikk

Top