Karácsonyi fűszerek

A karácsonyi fűszereknek tartott növények is rendelkeznek gyógyhatásokkal. Gyógyászati szempontból talán a fahéj a legjelentősebb, amely – azon túl, hogy népszerű fűszer – számos étrend-kiegészítő alapjául is szolgál. Népszerűségét vércukorszint-csökkentő hatásának köszönheti. A fahéj vércukorszint-mérséklő hatását az elmúlt években egészséges egyéneken, I. (az inzulintermelés hiányával járó, fiatalkorban jelentkező) és II. típusú (jellemzően elhízással járó, idősebb korban kialakuló) cukorbetegségben szenvedőkön is vizsgálták. Bár az eredmények egy része biztató, a fahéj ilyen célú terápiás alkalmazása tudományosan nem kellőképpen alátámasztott. Jóllehet a fahéj kémiai vizsgálatával nagyon sok kutatócsoport foglalkozott, és jellegzetes vegyületeit már régen leírták, máig nem világos, hogy vércukorszint-csökkentő hatás milyen módon, mely tartalomanyagoknak köszönhető. A helyzete az is bonyolítja, hogy a fahéj névvel több növény kérgét illetik. A gyógyászatban felhasznált fahéj két fajtól, a Cinnamomum zeylanicumtól (ceyloni fahéjfa) és a Cinnamomum cassiatól (kasszia vagy kínai fahéjfa) származhat. Mindkettő barnás-vöröses színű, aromás illatú száraz ágkéreg, utóbbi növény kérge valamivel sötétebb. Kémiai szempontból jelentős különbség van illóolaj-összetételükben: bár mindkét fahéj olajának fő komponense a fahéjaldehid, a ceyloni fahéj jelentősebb mennyiségű eugenolt, a kínai fahéj pedig akár 0,5% kumarint is tartalmazhat. Utóbbinak különös jelentősége van: mivel májkárosító és potenciális rákkeltő hatású vegyületről van szó, mennyiségét a táplálékban jogszabályok korlátozzák. Épp ezért a ceyloni fahéjat előnyben kell részesíteni a kínaival szemben, bár erre a termékek jellemzően elégtelen jelölése ritkán ad lehetőséget.

Hasonló okból nehéz a fahéjjal elvégzett klinikai vizsgálatokat értékelni. Nagyon sokszor ugyanis a publikációkban elfelejtik megjelölni, pontosan milyen fahéjjal, végezték a vizsgálatot, és azt milyen formában alkalmazták: porítva, kivonatként, vagy a fahéj illóolaját adagolták. Ilyen alapvető információk hiányában az amúgy is heterogén minőségű és végeredményű vizsgálatok alapján nehéz megmondani, hatásos-e a fahéj, és ha igen, milyen formában, mely típusú cukorbetegségben szenvedőknek és mennyit érdemes belőle alkalmazni. Amíg ezek a fontos ismeretek hiányoznak, a cukorbetegek fahéjjal való kezelése nem a gyógyítás, hanem a kísérletezés kategóriájába tartozik.

A karácsonyi fűszerek körét leginkább a mézeskalács-fűszerkeverék összetevőinek feltérképezésével határozhatjuk meg. Néhány szakácskönyvet fellapozva, gasztronómiai portálokon kattintgatva az alábbi bő lista állítható össze: fahéj, szegfűbors, szegfűszeg, koriander, gyömbér, ánizs, csillagánizs, édeskömény, kardamom, narancs- vagy citromhéj, szerecsendiót. (Érdekesség, hogy forralt bor előállítására nagyjából ugyanezeket használják, de utóbbi esetben sokkal kevésbé törekednek a komplex fűszerkompozíciók kialakítására.) Ha gyógyászati szempontból vizsgáljuk ezt a kört, megállapíthatjuk, hogy mindegyik fűszer egyben emésztésre ható (jellemzően görcsoldó, puffadást csökkentő, az emésztést az emésztőnedvek termelésének fokozásával is serkentő) gyógynövény is. A szegfűszeg (Syzygium aromaticum) ki nem nyílt, szárított virága, a szegfűbors (Pimenta sp.), a koriander (Coriandrum sativum), az ánizs (Pimpinella anisum), a csillagánizs (Illicium verum), az édeskömény (Foeniculum vulgare), a kardamom (Elettaria cardamomum) és a szerecsendió (Myristica fragrans) termése egyaránt illóolajtartalmának köszönheti aromáját és gyógyhatását. Illóolajuk összetevői között a mono- és szeszkviterpének, fenilpropán-származékok dominálnak.

Utóbbi vegyületcsoportnak (ti. a fenilpropán-származékoknak) a szerecsendió esetén van igazán jelentősége. A szerecsendió a trópusi területeken sokfelé elterjedt, értékes fűszert szolgáltató fa magja. Terméshéját Ázsiában ételek készítésére használják. A magleplet, amelyet tévesen szerecsendió-virágnak (macidis flos vagy macis) neveznek, fűszerként használják fel. Az ehhez hasonló ízű szerecsendió, azaz a mag jóval gyakrabban alkalmazott fűszer. Akár 15% illóolajat is tartalmazhat, amelyben említésre érdemes mennyiségű fenilpropán-típusú miriszticin (5-10%) és szafrol (1-3%) található. Ezeknek tulajdoníthatóak a szerecsendió mérgező hatásai. Már néhány szerecsendiómag elfogyasztása központi idegrendszeri tüneteket (hallucinációt is) okozhat, mivel a miriszticin és rokon vegyületei a szervezetben amfetaminszerű vegyületekké alakul. Szerencsére a szerecsendió íze nagy mennyiségben túl kellemetlen ahhoz, hogy divatos droggá válhasson.

Egy másik növény, a csillagánizs szintén toxikológiai szempontból igazán érdekes. A csillagánizzsal kapcsolatban az utóbbi években több mérgezési esetről számoltak be a szakirodalomban. A mérgezési esetek nem a tradicionálisan használt és a gyógyszerkönyvekben is hivatalos kínai csillagánizshoz, hanem egy hasonló megjelenésű, ám eltérő illóolaj-összetételű fajhoz, az Illicum anisatumhoz köthetők. Utóbbi faj illóolaja jelentős mennyiségben tartalmazza a szeszkviterpén-lakton típusú, erősen mérgező anizatint és származékait. A két faj összetévesztése és az I. verum hamisítása neurológiai tünetekkel járó mérgezést okoz. Az Európai Unióban csak ellenőrzött és japán csillagánizzsal nem szennyezett Illicium verum behozatala és felhasználása engedélyezett.

A mézeskalács-fűszerek közül a fahéj mellett a gyömbér (Zingiber officinale) emelkedik ki gyógyhatása révén. Bár elsősorban a keleti konyhaművészetben használt fűszernövényként ismert, az ókori Európában is felhasználták. Ételek ízesítésére nyers vagy szárított gyöktörzse alkalmazható. A hagyományos orvoslásban elsősorban emésztési panaszok kezelésére használták. Hányáscsillapító hatását kínai matrózok már évszázadokkal ezelőtt megfigyelték. Az utóbbi évek kutatásai (számos klinikai vizsgálatban hatásosnak bizonyult különböző eredetű hányinger mérséklésében) alapján hatásos, biztonságosan alkalmazható hányáscsillapítónak tekinthető. Csak a várandós nőknek kell kerülni a nagyobb mennyiségű gyömbér fogyasztását, ugyanis egyes adatok szerint a növény magzatkárosító lehet. Gyógyhatásáért lipofil aril-alkán szerkezetű gingeroljai felelősek, ezek hatásmódja is meggyőzően bizonyított. A gingerolokból állás során anhidroszármazékok, sogaolok képződnek, ezért a két vegyületcsoport arányából következtetni lehet arra, hogy mennyire friss a gyömbér.

Az írás egy, a Magyar Kémikusok Lapjában megjelent cikk (Csupor D.: Karácsonyi növények) alapján készült

Egyetemi docens
Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar,
Farmakognóziai Intézet

19 cikk

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top