Japánakác

A tradicionális ázsiai népi gyógyászatban évezredek óta ismert és alkalmazott japánakác (Sophora japonica) a modern fitoterápia számra is értékes gyógynövény. A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, akár 15-25 m magasra is megnövő fa szinte minden részét (virág, rügy, levél, kéreg, mag) alkalmazzák a hagyományos gyógyászatban. A növény rügye és virága hivatalos mind a Kínai mind az Európai Gyógyszerkönyvben. Ezeket a részeket a népi gyógyászatban hasonló indikációkkal, többek között aranyér kezelésére, valamint különböző eredetű vérzések csillapításra alkalmazzák napjainkban is.

A japánakác, vagy más néven közönséges pagodafa Kínában őshonos, de előfordul Japánban, Koreában és Vietnámban is, továbbá a növény meghonosodott az Egyesült Államokban és Európában is. A nagytermetű, terebélyes lombkoronájú fa páratlanul szárnyasan összetett levelei színükön sötétzöldek, fonákjukon szürkés színűek. Végálló, krémfehér virágai júliusban és augusztusban nyílnak. A sárgásbarna, hat magot tartalmazó hüvelytermés októberre fejlődik ki.

A japánakác jellegzetes tartalomanyagai közé tartoznak a flavonoidok, izoflavonoidok, terpenoidok és alkaloidok. A növény hatásaiért legnagyobb részben flavonoid (pl. rutin, kempferol, kvercetin, apigenin) és izoflavonoid (pl. genisztein, genisztin, szoforikozid, orobol) típusú másodlagos anyagcsere termékek a felelősek. A flavonoidok leginkább a virágban és a rügyben halmozódnak fel, ugyanakkor az izoflavonoid-glikozidok a legnagyobb mennyiségben a termésben és a magokban találhatók meg. A japánakác bimbójából nagy mennyiségű rutin egyszerűen és gazdaságosan kinyerhető.

A növény széleskörű népi gyógyászati felhasználása számos modern vizsgálat kiindulópontjául szolgált, amelyek leginkább a japánakác gyulladáscsökkentő és csontritkulás ellenes hatásának igazolására irányultak. A biológiai vizsgálatok során laboratóriumi in vitro teszteket és állatkísérleteket végeztek a növény kivonatával és tisztított anyagokkal. A japánakácvirág etanolos kivonatának jelentős gyulladáscsökkentő hatásáért elsősorban annak flavonoid és izoflavonoid típusú tartalomanyagai a felelősek. A virág kivonata, valamint illóolaja erőteljes baktériumelles hatással rendelkezik. A termés forró vizes kivonata szájon át alkalmazva csökkentette a petefészek eltávolítást követő csontritkulást patkányokon. A japánakác flavonoidokban gazdag kivonata jelentős antioxidáns és szabadgyökfogó hatással rendelkezik. A növénnyel kapcsolatban ez idáig egy klinikai vizsgálatot végeztek. A vizsgálat során a japánakác virágát is tartalmazó termékkel 7 és 14 napig kezelték a betegek aranyerét. A gyógynövényekkel kezelt betegek tünetei 7 ill. 14 nap után szignifikánsan javultak. Ezzel szemben a placebó csoportban a tünetek 7 nap után jelentősen, míg 14 nap után csak jóval kisebb mértékben csökkentek. A készítmény jól tolerálható volt, mellékhatásról a részt vevők nem számoltak be.

A japánakác és a belőle készült készítmények használatának kifejezett ellenjavallatai nem ismertek. A rendelkezésre álló népi gyógyászati adatok és vizsgálatok eredményei alapján a növény biztonságosan és előnyösen alkalmazható a modern fitoterápiában, ugyanakkor a hatásosság és biztonságosság megfelelő bizonyítására további klinikai vizsgálatok elvégzése szükséges. A növény elfogyasztása az arra érzékenyeknél enyhe gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat, hasmenést okozhat. Külsőleges alkalmazás során enyhe irritáció léphet fel. A Kínai Gyógyszerkönyv nem ajánlja a növényt terhesség alatt, valamint a káros hatások elkerülése érdekében a virág belsőleges alkalmazását napi 5-10 g-ban, a termés fogyasztását pedig 6-9 g-ban maximálja.

Tudományos segédmunkatárs
Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar,
Farmakognóziai Intézet

48 cikk

Cimkék
Top