„Havasi meggy” – fekete áfonyával az éles látásért

Fekete áfonya. Ugye, hogy amilyen sűrűn halljuk a nevét, olyan ritkán kóstoljuk? Pedig egy igazi „csodabogyó”, segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását, az életkor előrehaladtával járó oxidatív stresszt. Védelmet nyújt számos betegség ellen az agyi funkciók javításával, és segít megőrizni szemünk egészségét is, mégsem kerül nap mint nap az asztalunkra ez az apró, zamatos gyümölcs. A kertészek szerint azért nem, mert hazánkban csupán elvétve terem meg a fekete áfonya – sokkal jobban kedveli a savanyú földet, például a kilúgozott erdőtalajokat. A pénztárcánk szerint pedig sokszor nem fér bele a költségvetésbe… Sajnos az áruházak polcain előre becsomagolt áfonyák valóban drágák, és a kicsi doboz tartalma egy több fős család számára igen csekély. Utóbbi problémát az észak- európai rétek, tűlevelű erdők közelében élők könnyen orvosolhatják: alapos felkészülést követően maguk is szedhetnek áfonyát. Ehhez első lépésként meg kell ismerniük a növényt kívülről-belülről.

A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus L.) 15-60 cm magasra növő törpecserje, 1-3 cm hosszú, rövid nyelű, élénkzöld levelekkel. Virágai harang alakúak, zöldesvörös színűek, tavasz végén nyílnak. Nyár végére érik be 6-7 mm átmérőjű, kékesfekete, gömbölyű, csúcsán lapított bogyó termése. Íze egyszerre édes és savanyú, kellemesen frissítő. Az erdő nevelte áfonya szemek apróbbak, mint az ültetvényeken termeltek. Könnyen összetéveszthető a kék áfonyával (Vaccinium corymbosum L.), ami viszont még ritkábban fordul elő Európában, Amerikában őshonos.

Az 1100-as évekből származó írásos emlékek szerint régi hagyománya van a termés gyógyászati felhasználásának. A szárított drogból készült erős főzetet összehúzóhatása miatt hasmenés és vérhas kezelésére alkalmazták. Bizonyos európai országok még keringési, illetve szemészeti betegségeket is kezeltek vele. Napjainkban a népi gyógyászat az áfonya levelét és termését is hasznosítja. A tojásdad, finoman fűrészes levelek vérnyomás csökkentőként vizelethajtó és köhögéscsillapító szerként szolgálnak. A termés pedig enyhíti a gyomorpanaszokat, hasmenést – ilyen célokra számos módon lehet fogyasztani: nyersen, teaként, szárítva, alkoholos kivonat/pálinka formájában. Megtalálhatjuk még gyümölcsléként is, amely néhány baktériumfaj (Streptococcus) ellensége; képes például megelőzni, hogy a Streptococcus mutans kapcsolódjon a fogak felületéhez és roncsolja azokat.

A termés 5-10% oligomer procianidint tartalmaz (katechin típusú cserzőanyag). Mélykék színéért vízoldékony polifenolos flavonoid komponensei felelősek: az antociánok (0,5%). Ez a vegyületcsoport számos növény összetevője; a piros, kék, lila, rózsaszín virágok és termések az antocianidinek miatt színesek. Emellett egyfajta „sav-bázis indikátor”-ként is szolgálnak (persze nem pont úgy, mint a kémia órán használtak…) – savas pH-n piros színt produkálnak, a lúgos tartomány felé haladva egyre kékülnek; nagyon magas pH-n pedig elszíntelenednek. A bogyó tartalomanyagai közé soroljuk még az iridoidokat, kávésav-származékokat, pektint, flavonoidokat, növényi savakat (citromsav, aszkorbinsav), invertcukrot, béta-karotint is.

De mire is jók az antociánok?

Azon kívül, hogy segítenek a növénynek a szaporodásban, rovarokat (beporzás) és állatokat (magok szétszórása) vonzzanak hozzá, még nekünk is hasznunkra válnak. Igazolt hatásuk elsősorban a vaszkuláris védelemben nyilvánul meg – vénás keringési elégtelenségben használhatók. Preklinikai vizsgálatok szerint csökkentik a retina fényérzékeny pigmentjének (rodopszin) lebomlását és serkentik az újraképződését. A szem keringésének zavaraiban (éjszakai látásromlás, makula-degeneráció, retinopátia), szürkehályog, rövidlátás esetén jelentős javulást lehet elérni antociánokban gazdag kivonatokkal. A vizsgálatban résztvevő patkányok szeme fekete áfonya fogyasztást követően jobban alkalmazkodott a sötéthez, ráadásul a szemük oxidatív károsodása is mérséklődött az antociánok antioxidáns hatásának köszönhetően. Végül még egy rendkívül fontos hatás, melyre humán bizonyítékok is rendelkezésre állnak: vérlemezkék összecsapzódásának gátlása. Az antociánok csökkentik a hajszálerek áteresztőképességét, fokozzák a keringést, és gátolják az érfalkárosodását.

Nem szabad megfeledkezni a cserzőanyagok jótékony hatásairól sem. Védőréteg kialakításával gátolják a helyileg kialakuló gyulladásokat (viszont cserzőanyag-túladagolás az adott szövet elhalásához, nekrózisához vezet!); emellett csökkentik a bélnyálkahártya extrém szekrécióját gátolják, így enyhítik a hasmenést (ilyen célú felhasználásnál is vigyázni kell, mert nagy dózisban gyomorizgató hatást fejtenek ki, ráadásul a friss termés éppen hogy hashajtóhatású – hasmenés kezelésére tehát száraz drog használható).

Végül nézzük meg, hogyan is kell adagolni, hogy ezt a sok jótékony hatást alaposan kihasználhassuk!

A drog napi adagja 20-60 g szárított termés főzet vagy forrázat formájában. Ez belsőlegesen akut hasmenés, szájnyálkahártya- és torokgyulladás kezelésére alkalmazható, de jelentős segítség aranyér vagy vénás elégtelenség esetén is. Utóbbira 50-120 mg antociánt tartalmazó kivonat is használható (kb. 20-50 g friss droggal ekvivalens).

Terhesség és szoptatás alatt is bátran fogyasztható a fekete áfonya.

Ha már idáig eljutott a kedves Olvasó, biztos elfáradt a szeme… Erre pedig egy szelet ízletes, áfonyalekváros kenyér a gyógyír. A II. világháború idején elterjedt legenda szerint a brit légierő vadászpilótái is sok áfonyalekvárt fogyasztottak – ezzel nemcsak a farkasvakság kialakulását előzték meg, hanem javult az éjszakai látásuk is. Mára viszont az áfonyalekvár készítés és falatozás kikopott a mindennapjainkból – sajnos ugyanez nem mondható el háborús szokásainkra.

Ennyi nagyszerű hatás hallatán talán mindenkinek megjött a kedve egy áfonyás süteményhez, lekvárhoz, teához, vagy akár nyersen a kis kék áfonya bogyókhoz!

gyógyszerészhallgató
Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar

2 cikk

Top