Élelmiszernövények K-vitamin-tartalma és kölcsönhatása warfarinnal

Napjainkban a gyógynövények töretlen népszerűségnek örvendenek, néhány közülük egyben élelmiszer- vagy fűszernövény is. Esetenként együttes használatuk bizonyos gyógyszerekkel egyáltalán nem veszélytelen, tipikus példa erre a warfarin (pl. Marfagen®, Marfarin®, Warfarin Orion®) hatékonyságának csökkenése magas K-vitamin tartalmú élelmiszernövények fogyasztását követően.

A K-vitamin véralvadásban betöltött szerepe kulcsfontosságú, hiszen nélküle sok véralvadásban fontos faktor nem képes aktiválódni, így funkcióképtelenek maradnak és különböző vérzési zavarok lépnek fel. A hiány felnőttekben ritkább, mert a bélflóra baktériumai is képesek a K2-vitamin termelésére, de újszülöttek számára különösen fontos a megfelelő K-vitaminpótlás, hiszen értetlen bélflórájuk még nem alkalmas a megfelelő vitaminszint biztosítására. A felnőttkori vitaminhiány leggyakoribb oka az elégtelen táplálkozás, gyakori hasmenés vagy a különböző felszívódási rendellenességek.

A warfarin az egyik legelterjedtebb szájon át szedhető véralvadásgátló, mivel megakadályozza a vérrögképződést, súlyos esetekben (mélyvénás trombózis, tüdőembólia, szívinfarktus után, pitvarfibrilláció vagy műbillentyű esetén) életmentő gyógyszer is lehet. Hatásának lényege, hogy gátolja a K-vitamin azon formájának képződését, ami a véralvadási faktorok aktiválásához kell. Ennek következtében funkcióképtelen alvadási faktorok képződnek, így jön létre a véralvadásgátló hatás. A warfarin, gyakran alkalmazott gyógyszer, és sajnos nagyon sok más gyógyszerrel, illetve élelmiszer- és gyógynövényekkel alakít ki kölcsönhatásokat, amik megzavarhatják a terápiát. Az egyik ilyen tényező az étrend K-vitamin-tartalma: ha túl sok a K-vitamin a szervezetben, akkor a warfarin véralvadásgátló hatása nem fog érvényesülni, ha pedig túl kevés, akkor a hatása felerősödhet.

Mivel a K1-vitamin a növényekben szerepet játszik a fotoszintézisben, ezért a legmagasabb értékeket (>300-600 μg/100 g) a zöldségek és egyéb növények (pl. káposzta, petrezselyem, spenót) sötétzöld leveleiben mérték. Közepesen magas koncentrációban (kb. 100-200 μg/100 g) található a világosabb zöld színű növényekben (pl. saláta, brokkoli, kelbimbó) és alacsony koncentrációban (<100 μg/100 g) fordul elő pl. különböző magokban, illetve a belőlük kivont olajokban és az azokból készített margarinokban. A K2-vitamin legfőbb forrásai az élelmiszerek közül a sajtok (5-20 μg/100 g) és a kérődzők mája (5-20 μg/100 g). Bár egyes élelmiszerek (pl. tejtermékek, húsok, gabonafélékből készült müzlik, kekszek, desszertek, kenyerek, péksütemények) igen alacsony koncentrációban (<20 μg/100 g) tartalmaznak K-vitamint, mégis jelentősen hozzájárulhatnak a K-vitamin-bevitelhez a fent említett magas K-vitamin-tartalmú zöldségek elégtelen fogyasztása esetén.

A K-vitaminnak általánosan elfogadott ajánlott napi dózisa nincs, Európában felnőttek számára 1 μg/ttkg-ot szoktak javasolni. A jelenlegi hivatalos ajánlások nem tiltják a K-vitamin-tartalmú ételek fogyasztását a warfarin-terápiában részesülő betegek számára, csupán arra kell törekedni, hogy az elfogyasztott K-vitamin mennyisége lehetőleg minden nap ugyanannyi legyen.

A cikk szerzői: Svélecz Klaudia és Bencsik Tímea

Egyetemi tanársegéd
Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar,
Farmakognóziai Intézet

5 cikk

Top