Egy tradicionális festőnövény szerepe a gyógyászatban – A henna

A henna szó hallatán a legtöbb embernek az indiai esküvők jutnak eszébe, amikor a menyasszony kéz- és lábfejét különböző motívumokkal díszítik, hogy erőt, egészséget, jó szerencsét, valamint nem utolsó sorban védelmet biztosítson az ártó szellemekkel szemben. Kevesen tudják azonban, hogy a hennát (Lawsonia inermis) az arab területeken a népi gyógyászat részeként számos betegség kezelésére használják.

Botanikáját tekintve a henna, latin nevén a Lawsonia inermis L. a Lythraceae családba tartozik. A gyógyászatban alkalmazzák a növény levelét, gyökerét, kérgét és virágát is. A henna egy több méter magasra növő cserje, ami a meleg és napfényes éghajlatot kedveli, így Európában igen ritkán találkozhatunk vele, emiatt a Szaharától egészen Afrika közepéig, a Közép-Keleten őshonos. Magas termete miatt előszeretettel ültetik kertekbe dísznövényként, valamint a háziállatok és a gyerekek számára, hogy a napfény ellen árnyékot biztosítson. Apró, fehér színű virágai kellemes illatúak. Ázsiában rengeteg szinonim neve van a növénynek, de talán az egyik legismertebb elnevezése a henna és a mendhi.

A henna népi gyógyászati felhasználása igen szerteágazó. A keleti kultúrában úgy tekintenek a hennára, mint termékenységet fokozó növény. Gyógynövényként is gyakran alkalmazzák tradícionálisan antibakteriális, gomba- és amőbaellenes, összehúzó, vérnyomáscsökkentő és altató hatást remélve. Levelét és virágát külsőleg fekélyek és reuma kezelésére használják, belsőleg pedig tetanusz, epilepszia és gyomorfájdalmak esetén alkalmazzák. A hagyományos népi gyógyászatban a leveleit felhasználják vízhajtóként, fejfájás, lumbágó, szifilisz, menstruációs problémák és rüh esetén. Őrölt gyökerét gyermekek fejére dörzsölik kelések és szembetegségek kezelésére. Malajziában a frissen zúzott leveleket borogatásként égő érzés enyhítésére, valamint bőrbetegségek, kelések, körülmetélés utáni seb, gargarizmaként pedig ínygyulladás gyógyítására használják. Indonéziában a levelekből készült pasztát a köröm megbetegedéseire, illetve herpesz ellen alkalmazzák. Úgy tartják, hogy a henna leveleiből készült tea segít megelőzni az elhízást, míg a friss termésből készült kenőcs csillapítja a viszketést. A Fülöp-szigeteken virágait altatóként használják. Kérgét sárgaság és lépmegnagyobbodás ellen alkalmazzák.

A hennafestés az utóbbi 15 évben vált népszerűvé Európában, azonban az arab világban, Indiában és számos közel-keleti országban évszázadok óta a kultúra része. A hennát gyakran alkalmazzák a test, a haj és a körmök festésére. Használat előtt szürkészöld porrá zúzzák össze a leveleket és a friss hajtásokat, majd teakeverékekbe és citromlébe áztatják, hogy megakadályozzák a henna oxidációját. Különböző motívumokkal díszítik a kezeket, a lábakat és a körmöket. A színanyagok behatolnak a bőrbe, majd kötődnek a keratinhoz. A keratinhoz való kötődést követően sötétedik a bőrön, ami az oxidációnak köszönhető. Hagyják megszáradni, majd végül a megszáradt pasztát lekaparják vagy lemossák a bőrről. Gyakran alkalmazzák még hajfestékként és színező anyagként bőrárukon és szöveteken.

Azokon a területeken, ahol a bőr vékonyabb, viszont zsírtartalma magas, ott a hennával rajzolt foltok világosabb tónusúak és csak egy-két hétig tartósak. A hennafestés véd a káros UV sugarak ellen, ezért potenciálisan hatékony lehet a melanóma megelőzésében. A henna ideális azoknak, akik tartós, de nem állandó tetoválást szeretnének. Az alkalmankénti hennafestés általában ártalmatlan, azonban előfordulhat allergiás reakció. A fekete henna para-feniléndiamint (PPD) és más hasonló szerkezetű vegyületeket tartalmaz. A PPD egy oxidáló anilinszármazék, amit a festési folyamat gyorsítása céljából adnak a hennaporhoz. A fekete henna használatakor gyakori az ekcéma akut fellángolása, valamint a festést követő néhány órán belül kialakuló szisztémás reakció, mint az arc-, száj-, gége- és nyaködéma. A fekete henna a PPD-n kívül tartalmazhat még nehézfémeket is, például kobaltot, higanyt, nikkelt. A gyakori testfestés fokozza a túlérzékenységi reakció kialakulásának kockázatát, hosszú távú következményként túlérzékenységi reakció alakulhat ki a PPD és származékaival szemben, ami allergiás kontakt dermatitiszként nyilvánul meg hajfestést, hennával festett ruha viselését követően.

A hajfestéshez a hennát gyakran egy Cassia obovata nevű növénnyel keverik, amit a kozmetikai ipar semleges hennának nevez. A hajfestés során a szőkített illetve a világos haj a kezelés idejétől függően különböző árnyalatúvá válik. A haj megköti a C. obovata összetevőit és a L. inermis ezt a folyamatot fokozza. A színanyagok megkötése hidrogén-peroxiddal előkezelt hajnál sokkal jobb, mint előkezelés nélkül. A festés során a haj mechanikai tulajdonságai nem változnak számottevően, a haj szerkezete nem sérül. Textilfestésre is alkalmazzák, főként pamut- és selyem festésére, amely során az anyagokat gyakran előkezelik különböző maró anyagokkal, mint például kálium-alumínium-szulfáttal, réz-szulfáttal vagy borkősavval, ezzel növelve a szín erősségét. A festés eredményeségét a szín erősségével, a szükséges festék mennyiségével és a szín tartósságával mérik. A selyem színerőssége meghaladja a pamutét, noha festési eljárásuk megegyezik. A természetes festékek, mint például a henna is, nagy jelentőséggel bír napjainkban, mivel a szintetikus festékek allergiás reakciókat okozhatnak, karcinogének lehetnek és előállítási költségeik is jóval magasabbak.

Tartalomanyagait tekintve a fenolos anyagok nagy mennyiségben fordulnak elő a növény különböző kivonataiban. A fenolos anyagok közül a legfontosabb csoportot a naftokinonok képezik. Ebbe a csoportba tartozik a növény fő színanyagát adó, valamint farmakológiai szempontból értékes molekula, a lawzon. A levélben ez a vegyület 0,55–1%-ban található meg, mennyisége azonban az éghajlati viszonyoktól függően változik. A henna legtöbb farmakológiai hatása (gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, TBC-ellenes, gombaellenes, sebgyógyító, vastagbélkarcinóma ellenes hatások) a naftokinonoknak, ezen belül is főként a lawzonnak tulajdoníthatók. A naftokinonok mellett magas számban találhatóak a növényben flavonoidok is, mint például apigenin, luteolin, és származékaik, valamint a lawzokrizin, a lawzonarigenin és a 7-hidroxiflavon. Ennek a csoportnak köszönhető a növény antioxidáns, gombaellenes, protozoonellenes, antibakteriális, fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatása. A következő nagy tartalomanyag csoportot a kumarinok alkotják, melyek részt vesznek az oszteoklaszt-képződés gátlásában és az antibakteriális hatáshoz is hozzájárulnak. A terpének közül az illékony és a nem-illékony terpének egyaránt megtalálhatók. Illóolajtartalma miatt a növényt a parfümgyártás során is előszeretettel alkalmazzák. A kellemes illatot az illóolajban található ß-iononnak tulajdonítják. A nem illékony terpének közül a lawzonin illetve a lawzoniasav a növényre jellemző molekulák. Ez a kémiai csoport a felelős a növény antioxidáns, TBC-ellenes és protozoon-ellenes hatásaiért. Mindezek mellett számos egyéb anyag is megtalálható a növényben, úgymint a cserzőanyagok, a lignánok, sőt még a pszichotikus hatású harmin és harmalin is.

Számos laboratóriumi tesztet és állatkísérletet végeztek a növény különböző kivonataival. Vizsgálták tumorellenes, citotoxikus, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, antioxidáns, antibakteriális, TBC, gomba-, parazita- és rovarellenes hatását. Valamint tanulmányozták a növény fekélyellenes, májvédő, sebgyógyító hatását, továbbá antidiabetikus és központi idegrendszerre gyakorolt hatását, ízületekre és csontokra kifejtett, illetve fogamzásgátló és abortív hatását is.

A szakirodalomban méhnyaki erózió kezelésére, valamint gyulladáscsökkentő hatásának igazolására végeztek humán klinikai vizsgálatokat. Méhnyaki erózió kezelése során a hennalevél vizes kivonatát tartalmazó krémet alkalmaztak a hüvelyen keresztül, valamint a betegek napi egyszer 500 mg Sphaeranthus indicus virágot tartalmazó kapszulát szedtek. A kezelt betegek 27%-a teljesen meggyógyult, míg a placebo csoportban egyetlen teljes gyógyulás sem történt. A kezelés eredményesen csökkentette a leggyakoribb tünetként előforduló fehér hüvelyváladék keletkezését, továbbá a külső nemi szervek viszketését, és az az alhasi- és deréktáji hátfájdalmat is enyhítette.

Gyulladáscsökkentő hatását hidrokortizonhoz hasonlítva pelenkakiütéses kisgyerekeken vizsgálták. A kezelés során napi háromszor végezték, öt napon keresztül. Eredményként jelentős javulást figyeltek meg a pelenkakiütés súlyosságában és intenzitásában a hidrokortizon kenőccsel és a hennakivonatot tartalmazó olajjal történő kezelés esetén egyaránt. Az ötödik napon a hennával kezelt gyerekeknél szignifikánsan eredményesebb volt a kezelés.

A növény toxicitására vonatkozóan is számos tanulmányt olvashatunk a szakirodalomban. A henna által okozott kontakt dermatitisz általában a tetoválást vagy a festést követő 1–3 napon belül jelentkezik. Klinikai jellemzők alapján két válaszreakció különíthető el: az egyik az akut válasz, ami a tetoválást követő 1–2 napon belül kialakul és intenzív ekcémás tünetekkel jár, míg a másik a szubakut válasz, amelynél 1–2 héten belül kialakuló lichenoid kiütések jelentkeznek. A tünetek kialakulásáért a fekete hennában található para-feniléndiamin (PPD) a felelős, melyet azért kevernek a pasztába, hogy sötétebb és tartósabb mintákat tudjanak vele készíteni. Ritkábban, de előfordulhat anafilaxiás reakció is, ami a tetoválást követő néhány órán belül jelentkezik, jellemző tünete a súlyos arc-, száj-, garat-, nyak- és hörgőödéma.

Az egyik esettanulmány szerint a henna hemolitikus anémiát okozott egy kutyánál 5 nappal az elfogyasztást követően. A lenyelés után az állat hányt és hasmenése volt. A hányadék és az ürülék zöld színű volt. Majd a következő néhány napban az állat egyre inkább letargikussá és étvágytalanná vált, nyálkahártyája halvány rózsaszínűre változott, mancsain a szőr zöldes-kék színű lett.

Egy másik tanulmány szerint egy 32 éves férfi betegnél étvágytalanságot, fáradékonyságot, sötét színű vizeletet és az ínhártya sárgás elszíneződését tapasztalták henna elfogyasztását követően. A hemoglobin koncentrációja 8,8 g/dl értékre csökkent, még a szérum kreatinin szintje a normál érték kétszeresére nőtt.

Sok közlemény számol be a növény különböző kivonataival végzett preklinikai vizsgálatokról, melyek a népgyógyászati felhasználását bizonyítják. Ahhoz, hogy a henna gyógyszerként alkalmazható legyen, további klinikai vizsgálatok szükségesek a hatásosságáról és biztonságosságáról.

gyógyszerész

1 cikk

Cimkék
Top