Egy divatos növény – a homoktövis

Hömöktövis

Míg korábban csak a bioboltok polcain és étrend-kiegészítőkben találkoztunk vele, napjainkban egyre több élelmiszer (pl. gyümölcslevek, lekvárok, édességek) összetevői közt szerepel a homoktövis. Ez a meglehetősen fanyar, narancssárga „csodabogyó” az utóbbi években nagy népszerűségre tett szert hazánkban.

Kevesen tudják, hogy ez az ezüstös levelű szúrós cserje (latin nevei: Hippophaë rhamnoides és Elaegnus rhamnoides) Magyarországon is őshonos. Régebben homokos folyópartjaink elterjedt növénye volt, a Duna és a Dráva mentén több helyen is előfordult. Ma már egyedül Újpesten lelhető fel természetes populációja, amely 1974 óta védett. Napjainkban nagy területeken termesztik hazánkban. Narancssárga termése augusztus elejétől szeptember végéig érik. Az első fagyokig gyűjtik. Dércsípetten édesebbé válik. Gyümölcsét, amely mélyhűtéssel jól tárolható, elsősorban feldolgozva (gyümölcslé, szörp, kompót, lekvár, dzsem, likőr formában) és nem nyersen fogyasztják.

Hömöktövis

Homöktövis

Mivel a homoktövis hazánkban ritka növény, nem valószínű, hogy kirándulások alkalmával találkozunk vele. Annál gyakoribb viszont a parkokban, kertekben dísznövényként ültetett, sövénynek is alkalmas tűztövis (Pyracantha coccinea). Ennek élénk zöld levelei szélesebbek, narancssárga termése zömökebb és keményebb, mint a homoktövisé. Ne keverjük össze a két növényt, mivel a tűztövis „bogyója” nyersen kesernyés, kellemetlen ízű, sőt kis mennyiségű cianogén glikozidot tartalmaz, ezért fogyasztásra alkalmatlan!

Tűtövis (Pyracantha coccinea)

Tűztövis (Pyracantha coccinea)

A homoktövis talán szűk elterjedési területe miatt hazánkban nem tartozik a jól ismert, tradicionális gyógy- és tápláléknövények közé. Tőlünk keletebbre, főként Közép-Ázsiában azonban régóta használják különböző célokra: Iránban féregűzőként, Tibetben keringési, szív- és májbetegségekben alkalmazzák. A homoktövis európai népszerűsége azonban nem ezeken a népgyógyászati adatokon alapszik. Elsősorban vitamintartalma miatt vált „szupergyümölccsé”. A különböző alfajokról származó, eltérő időpontban más-más országokban szedett bogyók C-vitamintartalma azonban igen eltérő. 100 gramm homoktövisben átlagosan 200-400 milligramm C-vitamin (aszkorbinsav) van. Esetenként a Kínából vagy Oroszországból származó gyümölcsök rendkívül magas (1300 mg/100 g), míg a Közép-Európában termesztett gyümölcsök jóval alacsonyabb (20 mg/100 g) C-vitamintartalommal is rendelkezhetnek. Összehasonlítás képpen: 100 g citrom vagy narancs kb. 50 mg, ugyanennyi alma, illetve nyers burgonya 10-30 mg, míg 100 g csipkebogyó 1000 mg C-vitamint tartalmaz. A homoktövis értékes összetevői közé tartoznak továbbá az E-vitamin (1–15 mg/100 g), a karotinoidok (3–15 mg/100 g) és a flavonoidok. A termés savanykás ízéért az aszkorbinsavon kívül más növényi savak (almasav, citromsav, kínasav) is felelősek.

Érdemes megemlíteni a terméshúsból és a magból előállított olajat mint értékes homoktövistermékeket. Mindkettő esszenciális zsírsavakat és fitoszterineket is tartalmaz, nem véletlen, hogy intenzív kutatások folynak ezek hatásával kapcsolatosan. Megfigyelték például, hogy napi 5 g (kb. 1 kávéskanál) homoktövisolaj fogyasztása jótékony hatású lehet allergiás bőrgyulladások esetén a ligetszépe- vagy a borágó olajához hasonlóan.

Jóllehet a homoktövis termésének antioxidáns, antiallergiás, sebgyógyító, fekélyellenes aktivitását nagyon sok állatkísérletben vizsgálták, kevés tapasztalattal rendelkezünk az emberi szervezetre kifejtett hatásával kapcsolatosan. Ami biztos, hogy a homoktövis vitaminban gazdag termése színesíti a hazánkban termesztett gyümölcsök palettáját, és remek kiegészítője mindennapi táplálkozásunknak.

Tudományos munkatárs
Budapesti Corvinus Egyetem
Kertészettudományi Kar, Gyógy-és Aromanövények Tanszék

1 cikk

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top