Csipkebogyó

A csipkebogyót kedvező élettani hatásai és kellemes íze miatt régóta alkalmazzák gyógy- és élelmiszernövényként egyaránt. A gyógyászatban a gyepűrózsa, vagy más néven csipkerózsa (Rosa canina) és más vadrózsafajok (pl. havasalji rózsa, Rosa pendulina), valamint a japán rózsa (Rosa rugosa) szárított, aszmagtermésektől, szőröktől, kocsánytól és virágrészektől megtisztított vacokját használják, amely a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben csipkerózsa áltermésként (Rosae pseudofructus) hivatalos.

A gyepűrózsa 1-3 m magas, tüskés vesszőjű cserje, amelynek a virága kellemes illatú, sok porzójú és termőjű, leggyakrabban fehér vagy rózsaszín szirmú. A vadrózsafajok a számukra kedvező életfeltételeket gyakran erodált hegyoldalakon, tölgyesekben, erdőszéleken, erdőirtásokban, bozótos helyeken és útszéleken találják meg. A szárazságtűrő fajok félárnyékban és napfényes helyeken egyaránt jól fejlődnek. A gyepűrózsa hazánk egész területén elterjedt.

A vadon termő és termesztett vadrózsafajok piros színű áltermései kocsány nélkül, éretten, kemény állapotban gyűjthetők. A fagyott, dér csípte termések húsa megpuhul, ezért ezek drog előállítására alkalmatlanok. Az éretlen és fekete színű áltermések minőséghibásak. A frissen szedett termés huzamosabb ideig nem tárolható, mert bemelegszik, ezért szedés után természetes vagy mesterséges úton kell szárítani. A friss áltermésekből készíthető a csipkehús, amely a legértékesebb drog. A kettévágott, kimagozott áltermések 80-90 °C-on szárítva az eredeti C-vitamin tartalmukat megőrzik.

Az egész csipkebogyótermés 0,3-0,6% C-vitamint tartalmaz, amely a hús részben 0,5-1,2% mennyiségben koncentrálódik. Más vízben oldódó vitaminokat (B1, B2) kisebb mennyiségben tartalmaz. A csipkebogyóban a flavonoidok csoportjába tartozó másodlagos anyagcseretermékek halmozódnak fel. Az áltermés piros színét a karotinoidoknak, savanykás ízét pedig a szerves savaknak (almasav, citromsav) köszönheti. Ezeken az anyagokon kívül a csipkebogyó nagy mennyiségben tartalmaz pektint (15%) és szénhidrátokat (10%) is.

A csipkerózsa áltermését a népi gyógyászatban megfázás, fertőzéses betegségek, gyomorsavhiány és az ebből adódó emésztési panaszok, valamint húgyúti panaszok kezelésére alkalmazzák. A csipkebogyó jelentős C-vitamin tartalma miatt vitaminpótlásra használható. Az áltermés antioxidáns hatása elsősorban a benne található karotinoidoknak, flavonoidoknak és a C-vitaminnak köszönhető. A gyümölcssavak miatt enyhe hashajtóhatással rendelkezik, ugyanakkor a növényben található pektin, és a kis mennyiségben előforduló cserzőanyagok hasmenés ellenes hatásúak.

A csipkerózsát elsősorban C-vitaminpótlásra és teák ízesítésére alkalmazzák napjainkban. A csipkebogyó teát nem ajánlott főzéssel, vagy forrázással készíteni, mert a túl magas hőmérséklet hatására a drog C-vitamin tartalma részben elbomlik. A napi ajánlott bevitel (80 mg) feletti C-vitamin fogyasztás előnyös hatása nem bizonyított, ezért sem az extrém mértékű C-vitaminbevitel, sem a nagy mennyiségű csipkebogyó fogyasztás nem igazolható tudományosan.

A csipkebogyó fogyasztásának nem ismertek specifikus mellékhatásai, extrém dózisban hashajtóhatású lehet. Hosszú ideig tartó, nagy mennyiségű C-vitamin fokozhatja a vesekő kialakulásának a kockázatát.

Tudományos segédmunkatárs
Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar,
Farmakognóziai Intézet

55 cikk

Cimkék
Top